Miért fontos téma az aszály a Földközi-tenger országaiban?

Miért fontos téma az aszály a Földközi-tenger országaiban?

Változó csapadékhozam

A mediterrán éghajlat a forró és száraz nyárral, és a hideg és csapadékos téllel a legváltozatosabbak közé tartozik a földön. Az ismétlõdõ aszályproblémák hatással vannak egész országokra, éveken keresztül, és gyakran súlyos társadalmi problémákat eredményeznek.

A csapadék általában október és március között hullik (a déli területeken, mint Algéria vagy Marokkó), illetve október és április között (az északi területeken, mint Portugália vagy Olaszország). Az átlagos hõmérséklet ezeken a területeken csökken a magassággal és a szélességgel. Az idõjárást a nagy évközi változékonyság jellemzi. A nyári csapadék (június, július, augusztus) jóval 100 mm alatt van minden országban, kivéve az északi területeket (Észak-Spanyolország, és Portugália). Általában a száraz idõszak is nagy változatosságot mutat az évek között.

Az egyes évszakok vízellátottsága meg kéne hogy egyezzen a vízigénnyel. Az aszályidõszakok alatt a hozzáférhetõ vízkészletben lévõ hiány ellentétekhez vezet a vízfelhasználók között és a határmenti vizek esetében.

1. Lérida és Almería éghajlati diagrammjai
Kép: CEDEX

Ezek az ábrák a csapadék, a hõmérséklet és a napsugárzás eloszlását mutatják be Spanyolország két különbözõ területén.

Lerida az ország északkeleti részén fekszik. Nagy hõmérsékletkülönbség jellemzi a nyár és a tél között, a csapadékhozama azonban meglehetõsen egyenletes: a csapadékmennyiség tavasszal és õsszel megnövekszik, minimuma a nyári hónapokban van.

Almeria szintén Spanyolországban található, körülbelül 500 km-re délre Lerida-tól. A 2 vidék éghajlati viszonyaiban nagy különbségek mutatkoznak: eltérések vannak a csapadék mennyiségében és eloszlásában, ahogyan az ábrán is láthatjuk, de a hõmérsékletben is, amely éven belüli menete egyöntetûbb Almeriában. A csapadékhozam itt nagyon alacsony, különösen a nyári hónapokban, amikor majdhogynem nem hull semmi.

Mezõgazdaság

A mezõgazdaság a mediterrán térségben a fõ földhasználó (a teljes terület több mint 50 százalékában) és a fõ vízfogyasztó ágazat (a teljes vízigény több mint 80 százaléka dél mediterráni afrikai országokban, és 60 százalék fölötti a Földközi-tenger országainak északi területein). Az aszály kedvezõtlen hatásait ezeken a területeken a mezõgazdasági termeléssel összefüggésben különösen erõsen érzékelik.

Az aszály befolyásolja az élelmiszertermelést, és az élelmiszerbiztonságot. Mivel azonban a mediterrán országok népei évszázadokon keresztül gazdálkodtak, a gazdák jól felkészültek az aszály káros hatásaira. Ezeken a területeken nagymértékben elterjedt az öntözéses mezõgazdaság, így biztosítják az élelmiszertemelés zavartalanságát az aszályidõszakok alatt. A víz és az élelmiszertermelés közötti kapcsolat így ezeken a vidékeken növekvõ figyelmet kap, az élelmiszer szakértõk igyekeznek felmérni a jelenlegi és a jövõben hozzáférhetõ vízkészletet.

2. Vízhasználat a különbözõ ágazatokban, Spanyolországban, és Norvégiában
(Industrial = ipari, Agricultural = mezõgazdasági, Domestic = háztartási vízfelhasználás)
Átvéve: AQUASTAT, FAO

Ezek az ábrák a vízhasználat különbözõ eloszlását mutatják 2 európai országban. Az egyik Észak-Európában, a másik pedig a Földközi-tenger medencéjében található.

Ahogy a fenti szövegbõl is kiderül, az olyan mediterrán országok, mint például Spanyolország a legtöbb vizet mezõgazdasági célokra használják, míg Norvégiában az ipar a vízfelhasználás fõ ágazata. Azt is fontos megemlíteni, hogy a teljes felhasznált vízmennyiség Spanyolországban körülbelül 18-szorosa annak, mint amit Norvégiában használnak fel.

Ezen a második összehasonlító ábrán világosan látszik, hogy Spanyolországnak negyed akkora vízkészlethez van hozzáférése, mint Norvégiának, ezzel együtt azonban a vízfelhasználás sokkal nagyobb Spanyolországban, mint Norvégiában. Ez a helyzet romlik a rendelkezésre álló, és felhasználható víz esetében.

3. Vízhasználat Norvégiában és Spanyolországban
Átvéve: AQUASTAT, FAO

Társadalmi és politikai következmények

A mediterrán térségben az éghajlat alapvetõ eleme a természeti tõkének, és fontos eleme a fenntartható fejlõdésnek. A víz nem csak egy fõ társadalmi-gazdasági elem, hanem alapvetõ kulturális elem is. Ennek eredményeként a politikai viták kapcsolatosak voltak és mindig is kapcsolatosak lesznek a vízzel.

Ismertek olyan hatékony intézkedések, amelyek segítenek megbirkózni a vízhiánnyal, de nehéz õket végrehajtani az érintettek nagy számának köszönhetõen. Az ilyen irányú törekvések mindenesetre segítik a tudományos világ és a döntéshozók közötti kommunikációt, ami nagy elõnnyel jár a jövõbeli vízgazdálkodás szempontjából.

A mediterrán térségben a vízhiány társadalmi hatásai növekednek (a felhasználók és a víz iránti igény sokfélesége miatt), és valószínûleg súlyosbodni fognak, ahogyan már az elõbbiekben említettük. Emellett kulturális akadályok is korlátozzák a vízhasználatot, ami további forrása a gondoknak.

szerzõ: Marta Moneo and Ana Iglesias- Universidad Politécnica de Madrid - Spanyolország
1. Tudományos lektor: Alex de Sherbinin - CIESIN, Columbia University - USA
2. Tudományos lektor: Lily Parshall - Goddard Institute for space studies, Columbia University - USA
Pedagógiai lektor: Emilio Sternfeld - Colegio Virgen de Mirasierra - Spanyolország
utolsó módosítás: 12/05/2004

Last modified: Wednesday, 20 May 2020, 8:02 PM