Mi az idõjárás? Definíció, az éghajlattól való különbözõség

ENVIRONMENTAL SCIENCE PUBLISHED FOR EVERYBODY ROUND THE EARTH

Az idõjárás pillanatnyi állapota a légkörnek, vagy a légköri állapotok idõben egymás után való következésének sorozata. Jól tudjuk, hogy adott terület fölött a légkör viselkedését számos fizikai állapothatározóval le tudjuk írni úgy, mint: hõmérséklet, légnyomás, víztartalom, mozgás stb.
Az éghajlatnak nincs nem mindenki által elfogadott és általánosan használt definíciója. Általában az éghajlatot úgy definiáljuk, hogy hosszú, de véges idõszak alatt felvett összes légköri állapot együttese. Az idõintervallum hosszára vonatkozó kifejezés; 'eléggé hosszú', vagy 'hosszú, de véges' széles lehetõséget nyit a légköri állapotok lehetõségeirõl, így ez nem tûnik nagyon tudományosnak..
1.
forrás: FreeStockPhotos
2.
forrás: FreeStockPhotos
3.
forrás: freeimages.co.uk
Mivel az idõjárás a légköri állapotok sorozata, adódik, hogy a ’valódi’ éghajlatot úgy definiáljuk, hogy a figyelembe vett idõintervallum a végtelenhez közelít, azaz a valamennyi, valaha is elõfordult légköri állapotok összessége adja az éghajlatot. Azonban a következõ kérdés vetõdik fel: hogy tudjuk ezt elérni, és mit tudunk kezdeni egy ilyen absztrakt elképzeléssel? A számítás gyakorlati nehézsége a végtelen idõsor statisztikai tulajdonságainak meghatározásában van, ami lehetetlenség, míg az elméleti nehézség az, hogy nem tudjuk ilyen formán figyelembe venni ennek az éghajlatnak a változását.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) által javasolt, és nemzetközileg elfogadott megállapodás értelmében a 30 éves idõszakot tekintjük az éghajlati alapskálának. A statisztikai jellemzõket is az egymást követõ 30 éves idõtartamra számítjuk 1901-1930, 1931-1960, és a gyakran használt 1961-1990, amit éghajlati alapnormának hívnak.
4.
forrás: NatureWallpaper.Net
Manapság a gyorsan változó környezet miatt a jellemszámokat 10 évente számítják ki. A másik oka a periódusok rögzítésének, hogy a világméretû éghajlati eseményeket csak egységes alapot használva lehet összehasonlítani. Különbözõ speciális célok esetében más éghajlati idõskálát lehet (néha kell) használni.
5.
forrás: www.edenpics.com
Például az alkalmas idõskála teljesen más abban az esetben, ha például egy új növény termesztésének megkezdéséhez végzünk vizsgálatokat, vagy ha a glaciális idõszakokat kutatják. Általánosságban elmondható, hogy a megfelelõen választott idõskála hossza, vagyis amelybõl a számunkra leghasznosabb éghajlati jellemszámokat akarjuk elõállítani, mindig attól a céltól függ, amire fel kívánjuk használni.
6.
forrás: Christoph Grandt's Homepage
Hogy mérjük a meteorológiai elemeket?
A meteorológia elemek nem csak idõben, hanem térben is változnak. Ennek következtében egy különálló mérõállomás egymaga általában nem tud megfelelõen reprezentálni még néhány 100 km2 terültet sem. Ezért a meteorológiai állomásokat hálózatba szervezik. A meteorológiai állomások sûrûségét fõleg az alábbi dolgok határozzák meg:
- a megfigyelés célja (szinoptikus, klimatológiai stb.)
- a meteorológiai elem, amit mérünk (reprezentatív csapadékadatokhoz sokkal több állomásra van szükség, mint a nyomásadatokhoz)
- más, nem meteorológiai okok (pénzügyi, magas hegység stb.).
Azért, hogy a különbözõ állomásokon történt megfigyelések összehasonlíthatóak legyenek, a mûszereket hasonlóan kell elhelyezni. A fák, az épületek, meredek lejtõk, sziklafalak vagy völgyek közvetlen hatását el kell kerülni. Az éghajlati állomást oda kell telepíteni, ahol a változatlan körülmények hosszú idõn keresztül, és a folyamatos üzemeltetés legalább 10 éven keresztül biztosíthatók.
7. Stevenson-féle házikó A mérõházban minimum, maximum, száraz és nedves hõmérõket találunk.
forrás: Samoa Meteorology Division
A felszíni mérõhálózat szolgáltatja az ún. in situ (azaz az eredeti helyen) mért adatokat. A Föld felszínének 71 % - a óceánnal fedett, a kontinensek nagy részén esõerdõt, jeget, sivatagokat, magashegységeket találunk, ahol rendszeres felszíni megfigyelés nehézségekbe ütközik. Továbbá ezen területek más típusú mérési módszereket kívánnak, az úgynevezett távérzékelési módszereket. Ilyen típusúak például a mûholddal, radarral végzett mérések.
Manapság, a felszíni mérések technikáját rohamos fejlõdésen megy át. Az észlelõk száma csökken s ezzel egyidejûleg az automata idõjárási állomások (AWS) száma növekszik. Következésképpen sokkal több adatunk van különbözõ célokra (a leggyakoribb rendszeres hagyományos mérések óránként szolgáltatnak adatokat, az AWS esetében a mérés általában 10-15 percenként történik). A mérési technikák megváltoztak, és számos esetben nem tudjuk már ugyan azt a meteorológiai paramétert mérni, mint korábban (pl.: napfénytartam).
8. Automata idõjárási állomás Felszerelve napelemmel, hõmérséklet, nedvesség, szélsebesség, szélirány, és légnyomásmérõvel. Az adatokat mûhold segítségével továbbítja. Az állomáson lévõ más mérõeszköz, helyi információkat szolgáltat a repülés számára.
forrás: AWI
Errõl az oldalról:
szerkesztõ: Szalai Sándor - Országos Meteorológiai Szolgálat
tudományos lektor: Wantuchné Dr. Dobi Ildikó / Kalmár Györgyné - Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest
utolsó javítás: 2003-12-16